A katasztrófavédelem története
A magyar Országgyűlés 1999 nyarán törvényt alkotott a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetekről. Ezzel a hazai jogtörténelemben először született egységes, önálló jogszabály a civilizációs, illetve a természeti katasztrófák megelőzéséhez, továbbá az ilyen események bekövetkezésekor indokolt állami, kormányzati, önkormányzati tevékenységek szabályozására és összehangolására, a helyreállítás során az egyes szervezetek felelősségének és teendőinek meghatározására.
A katasztrófavédelemről szóló törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény, valamint a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény mellett, azok összefogása céljából jelent meg. A törvény (a IV. fejezet kivételével), valamint a végrehajtásáról rendelkező 179/1999. (XII.10.) Korm. rendelet és a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek katasztrófavédelmi feladatairól szóló 48/1999.(XII.12.) BM rendelet 2000. január elsején lépett hatályba. A katasztrófák elleni védekezés Magyarországon azóta új, a korábbinál összetettebb, de egyértelműbb rendszerben valósul meg.
Az 1999. évi LXXIV. törvény a védekezésre való felkészülés érdekében és az irányítást tekintve rögzíti a kormány, a Miniszterelnöki Hivatal, a belügyminiszter, továbbá az érintett miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek feladat- és hatáskörét. Első ízben szabályozták törvényi szinten a kormány azon jogkörét, amely szerint katasztrófa sújtotta területté nyilváníthatja az ország egészét vagy annak egy részét. Garanciális jelentőségű az, hogy az általa rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedéseket csak veszélyhelyzetben alkalmazhatja, és 15 napon túl csak az Országgyűlés felhatalmazása alapján érvényesítheti. Ezzel egyidejűleg lehetnek olyan helyzetek, amikor nincs szükség veszélyhelyzet kihirdetésére. Ilyenkor a kormány térben és időben is szűkebb kört érintve jogosult intézkedések bevezetésére.
A törvény minden állampolgár számára kötelezővé teszi a katasztrófavédelemben való közreműködést, így a polgár köteles jelezni a katasztrófát vagy annak veszélyét, köteles továbbá elősegíteni a védekezést adatközléssel, személyes közreműködéssel, illetőleg eszközök és ingatlanok rendelkezésre bocsátásával. E kötelezettségek teljesítése csak a saját vagy mások életének, testi épségének, illetve egészségének közvetlen és súlyos veszélyeztetése esetén tagadható meg.
Az 1999. évi LXXIV. törvény - az ország és a polgárok biztonsága érdekében végrehajtott feladatok tapasztalatai alapján - működőképes rendszert hozott létre. A törvény alapján jött létre és kezdte meg működését 2000. január elsejével az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF). Az új, belügyminiszteri irányítás alatt álló szervezet a magyar polgári védelem és az állami tűzoltóság szerveiből integrálódott. A két szervezet összevonásával egy kisebb, de párhuzamosságoktól és áttételektől mentes, átláthatóbb, eredményesebben és olcsóbban működő szervezet alakult ki. Mindez a létszámban is jelentkezik: a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és háttérintézményei, valamint a megyei igazgatóságok részére összesen 1929 létszámhelyet biztosítottak. Az országos parancsnokságoknál 125, a háttérintézményeknél 261, a megyei (fővárosi) igazgatóságoknál 39 státussal, azaz összesen 425 státussal csökkent az összevont szervezet létszámhelyeinek száma.
A BM OKF-et ekkor az alapító főigazgató dr. Bakondi György vezeti, aki egyben irányítja a katasztrófavédelem területi szerveit. A BM OKF felelőssége, jelentősége a katasztrófavédelem sokszínű rendszerében országos, szakmai koordinatív szerepkörében rejlik. A katasztrófavédelmi szervezet működésének első évében megkezdte a hatósági, szakhatósági és szakértői tevékenység komplex rendszerének újraszabályozását. Elkészítette a Nemzeti Katasztrófavédelmi Stratégiát. Elkészült a regionális műszaki mentőbázisok működési területével kapcsolatos jogszabály, a működésükhöz szükséges feltételek biztosításának terve. Elgondolások készültek a beavatkozó szervezetek alkalmazásának; a veszély-elhárítási tervezés és módszerek fejlesztésére.
Az új szervezet gazdálkodási rendje kialakult, a költségvetési keretekkel törvényes gazdálkodás valósult meg. A hivatásos katasztrófavédelmi szervezet folytatta és kiszélesítette a jogelőd szervezetek megkezdett intenzív nemzetközi kapcsolatait, jelentős szerepet töltött be az ENSZ, Európai Unió és a NATO különböző fórumain.
A kihívások közül már 2000-ben, közvetlenül a megalakulást követően a tiszai cianid-szennyezést, a pusztaszőllősi gázkitörést kezelte eredményesen, hatékonyan az új katasztrófavédelmi szervezet.
A természeti katasztrófák közül leggyakoribb az árvíz előfordulása hazánkban, amely több alkalommal okozott különösen nagy károkat az ország különböző területein. Az árvizek zöme az ország határain kívül keletkezik, illetve a határainkon kívüli időjárási viszonyok egyenes következménye. 2000-ben, 2001-ben, 2002-ben, 2003-ban a Tisza, a folyó teljes szakaszán árvízveszély volt, gátszakadással és a Beregi térségben több kitelepítéssel. 2006-ban a Dunán, a Tiszán és a mellékfolyókon vonult le hatalmas árvíz. 2010 májusában volt olyan nap, hogy az országban az ilyenkor szokásos egyhavi csapadékmennyiség hullott le. A tartósan heves esőzések hatására még a Budai Vár oldala is omlani kezdett, és csak rendkívüli munkálatok segítségével sikerült stabilizálni. Nem mindenhol lehetett azonban a katasztrófát megelőzni. A rendkívüli mennyiségű víz ugyanis a patakokat, folyókat is felduzzasztotta, és a belvízzel együtt iszonyatos rombolást vitt véghez az ország egyes területein. Az áradások nyomán családok százai maradtak otthon nélkül, de egyes becslések szerint összesen egymillió embert érintettek az ekkor keletkezett árvízkárok. A védekezési munkálatokban jelentős szerepet vállalt a katasztrófavédelmi szervezet.
Devecser, 2010. október 4.: Eddig példa nélküli katasztrófa történt, amikor az Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tározójának gátja átszakadt. A térség településeit elöntötte a maró anyag, egyes helyeken a kétméteres magasságot is elérte. A legsúlyosabb károk Devecseren és Kolontáron keletkeztek, ahol a hömpölygő, mérgező ár házakat, kerítéseket rombolt le, állatokat, embereket égetett meg. A végső jelentés szerint tíz ember életét követelte a példa nélküli eset, azonban ennél sokkal többen sérültek meg, veszítették el otthonukat néhány perc leforgása alatt, a térséget pedig azonnal evakuálták: az áradás napján 390 embert telepítettek ki. Az alumínium gyártása során keletkező melléktermék azonban nem csak folyékony formájában rombolt, hiszen az még porrá száradva is erőteljesen mérgezőnek számít, ezáltal feladatot adva a katasztrófavédelmi szakembereknek.
2012. január 1-jén a katasztrófavédelemnél teljes egészében megtörtént az integráció, melynek eredményeként a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok megszűntek létezni. Helyettük hivatásos tűzoltó-parancsnokságok jöttek létre, melyek a katasztrófavédelem helyi szerveként működnek tovább, valamint létrejöttek az önkormányzati tűzoltóságok. A katasztrófavédelmi szervek hatósági tevékenysége bővült, tűzvédelmi, polgári védelmi, iparbiztonsági hatósági feladatokat látnak el.
2012. július 15-én ünnepélyes külsőségek között megalakult Magyarország hivatásos katasztrófavédelmi mentőcsapata. A HUNOR (Hungarian National Organisation for Rescue Services) Mentőszervezet Magyarország legnagyobb hivatásos mentőcsapata, amely tagjai önként vállalták, hogy itthon és határainkon kívül bevethetők a rendkívüli veszélyhelyzetek megfelelő kezelése érdekében. Ugyancsak hasonló megfontolásokból jött létre HUSZÁR Közepes Városi Kutató és Mentő Csapat, az önkéntes mentőszervezetek és a területi polgári védelmi szervezetek bevonásával. Az évek során ezt követte a megyei és járási önkéntes mentőszervezetének kiépítése, amely a mai napig is tartó folyamat.
A társadalom valamennyi területén célszerűnek látszik kialakítani azokat a képességeket, amelyek a katasztrófák megelőzésére, következményeik felszámolására alkalmasak. Ehhez a kormányokon átnyúló stratégiára van szükség. Fontos követelmény: a részt vevő erők legyenek kiképzettek, gyorsan bevethetők és élvezzék a közvélemény támogatását.
