Kritikus infrastruktúra védelem

A kritikus infrastruktúra fogalma az utóbbi évtizedben jelent meg a hazai szakmai életben és várhatóan teret hódít a köznyelvben is, ahogyan a lakosság számára is ismertté és tudatossá válik a kritikus infrastruktúrák védelmének fontossága.

A XXI. század új típusú kihívásainak rendszerében a 2001. szeptember 11-i támadások következményeképpen Európában is erőteljesebben megjelent a kritikus infrastruktúrák védelmének kérdésköre. Annak ellenére, hogy a világ több államában – az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, vagy akár Németországban – már hosszú évek óta a védelmi felkészülés egyik alapeleme a létfontosságú infrastruktúrák megóvása, terrortámadások „sorozata” kellett ahhoz, hogy egységesen felismerjük: ma már nem feltétlenül a sok áldozatot követelő támadások végrehajtása a terrorszervezetek fő célja, hanem az, hogy minél nagyobb káoszt, általános pánikot, lehetőleg súlyos anyagi károkat okozzanak, illetve mindenekelőtt a kormányokba vetett hitet akarják megrendíteni.

A védelmi szféra – akár európai uniós, akár állami szinten – olyan feladattal szembesült, amelyet egységes megközelítés, közös érdekképviselet, szigorú elvárások és következetes végrehajtás útján, hosszú távú stratégiai célok meghatározásával valósíthat meg.

 

De mi is az, hogy kritikus infrastruktúra és mitől lesz egy infrastruktúra (vagy annak eleme) kritikus?

Általánosságban kijelenthető, hogy kritikus infrastruktúrának azokat a létesítményeket és szolgáltatásokat tekintjük, amelyek sérülése, esetleges megsemmisülése súlyos következményekkel jár mind az emberek életének zavartalansága, mind a környezet szempontjából.

A kritikus infrastruktúra egyfajta definíciója: "létfontosságú infrastruktúrákhoz azok a fizikai és információs-technológiai berendezések és -hálózatok, szolgáltatások és eszközök tartoznak, amelyek összeomlása vagy megsemmisítése súlyos következményekkel járhat a polgárok egészsége, védelme, biztonsága és gazdasági jóléte, illetve a tagállamok kormányainak hatékony működése szempontjából."

A felsorolt példák alapján megfogalmazható a kritikus infrastruktúra általános fogalma, azaz egy országon belül a lakosság szellemi és tárgyi életfeltételeit megteremtő, a gazdaság működését elősegítő vagy lehetővé tévő azon szervezetek, létesítmények, létesítményrendszerek, hálózatok összessége vagy ezek részei, amelyek megsemmisülése, szolgáltatásaik vagy elérhetőségük csökkent szintje egy adott felhasználói kör létére, lét- és működési feltételeire negatívan hat.

A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény végrehajtásáról szóló 234/2011. (XI. 10.) kormányrendelet a következő definíciót adja – Kritikus infrastruktúra: Magyarországon található azon eszközök, rendszerek vagy ezek részei, amelyek elengedhetetlenek a létfontosságú társadalmi feladatok ellátásához, az egészségügyhöz, a biztonsághoz, az emberek gazdasági és szociális jólétéhez, valamint amelyek megzavarása vagy megsemmisítése, e feladatok folyamatos ellátásának hiánya miatt, jelentős következményekkel járna.

A fenti fogalmat az alábbi 5 alapvető tulajdonság teszi teljessé:

  • interdependencia – egymástól való függőség;
  • informatikai biztonság – kiemelt terület, informatizált munkafolyamatok;
  • üzemeltetés – sajátosságok, egyedi jelleg;
  • dominóelv – láncreakciószerű sérülés/károsodás;
  • leggyengébb láncszem és rész-egész elv – az összekapcsolódó hálózatok stabilitása a leggyengébb elem erősségétől függ.

Napjaink tudományos fejlődési trendje rávilágít arra, hogy a védelmi igazgatási feladatok meghatározása során nemcsak a szándékos, ártó jellegű tevékenységek általi veszélyeztetettségre, hanem a technológiai veszélyekből, konstrukciós hibákból, balesetekből, helytelen emberi beavatkozásból és a természeti eredetű eseményekből származó helyzetekre is fel kell készülni.

Megállapítható, hogy a létfontosságú infrastruktúrákkal kapcsolatos védelmi tevékenység eleve több elemből álló, össznemzeti feladat kell legyen. Végrehajtásához magas szinten koordinált, jó kommunikációs rendszerrel rendelkező, szakképzett struktúra kialakítása szükséges, amelynek normálidőszaki és válsághelyzetbeli működését is mindenre kiterjedő jogszabályi háttér és megfelelő eszközrendszer biztosítja. Az eredményesség kulcsfeltétele az érintett védelmi igazgatási szervek közötti hiteles és titkos adatok szigorú keretek közötti megosztása, a hozzáférések minimalizálása, vagyis a titokvédelem és az informatikai védelem.