Hírek


Gombázik, focizik,tüzet olt és jövendőbeli tűzoltókat nevel az év salgótarjáni tűzoltója
2017. november 14. 14:54
Az év salgótarjáni tűzoltójának választották társai idén Csépe Zoltán tűzoltó törzszászlóst, a salgótarjáni hivatásos tűzoltó-parancsnokság különlegesszer-kezelőjét. A társak által megítélt elismerés óriási megtiszteltetés egy tűzoltó életében.

Az idén negyvenötödik születésnapját ünneplő törzszászlós huszonegy éves volt, amikor felszerelt tűzoltónak. Egy rokona és több barátja, ismerőse is hivatásos tűzoltóként szolgált már akkoriban Salgótarjánban, az ő élménybeszámolóik alapján aztán maga is kedvet kapott ehhez a hivatáshoz. Mint mondta, az emberi életek megmentésénél nemesebb célt nehezen tudott volna kitűzni az életében. A felvételi eljáráson elsőre megfelelt, majd a kötelező tanfolyamok elvégzését követően 1993. november 1-jével gépkocsivezetőként szerelt fel a jogelőd Salgótarjáni Önkormányzati Tűzoltó-parancsnokságra. A hivatásos tűzoltóként eddig eltöltött huszonnégy év alatt mindvégig a „C” szolgálati csoportot erősítette – 2010-től mint különlegesszer-kezelő - , és bízik abban, hogy ez a jövőben is így marad.

Tíz-tizenöt évvel ez előtti, akkori szolgálatparancsnoka, a Nógrád megyei katasztrófavédelem jelenlegi igazgatóhelyettese, Antal István tűzoltó ezredes által írt jellemzését visszaolvasva kiderül: már akkor úgy látták, hogy a kapott feladatokat a legjobb tudása szerint hajtja végre, megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkezik, szorgalmas, csendes, társait segíti. Minden, a parancsnokságon megtalálható gépjárműre megszerezte a kezelői vizsgát. Kötelességtudat, pontosság jellemzi. Béketűrő, ő az az ember, aki soha nem kerül összetűzésbe senkivel.

Jelenlegi szolgálatparancsnoka, Kaposvári Balázs tűzoltó zászlós így beszélt róla: huszonnégy évnyi szakmai tapasztalattal a háta mögött a csoport egyik legfelkészültebb tagja, mindemellett ő lépett be közülük a legrégebben a tűzoltók kötelékébe. Alkalomszerűen a szerparancsnoki feladatokat is ellátja és minden tapasztalatát, tudását beleadja, kiválóan végzi el a munkáját. Végtelenül türelmes, megbízható és jószívű ember, bárki, bármikor bizalommal fordulhat hozzá.

Zoltán a tűzoltóként eltöltött huszonnégy év alatt megszámlálhatatlan tűzesetnél és műszaki mentésnél volt jelen, mégis azt mondja, hogy a legelsők maradtak a legemlékezetesebbek. Az első, komoly tűzoltóerőt, állóképességet és szakmai felkészültséget igénylő tűzhöz a felszerelését követő egy-két hónapon belül vonultak: Salgótarjánban, az akkor még működő acélgyár területén egy festőüzem és a hozzá tartozó raktár gyulladt ki. A tűzhöz távolabbi városok tűzoltói is megérkeztek, hosszú órák oltási munkálataival sikerült eloltaniuk a lángokat. Szintén máig él benne az első műszaki mentés: a 21-es főúton, Bátonyterenye és Vizslás-Újlak között történt autóbaleset, a roncsból egy oda beszorult fiatal lányt kellett feszítővágóval kiszabadítani. Róla ráadásul kiderült, hogy Zoltán ismerőse. A lányt pillanatok alatt kimentették és átadták a mentőszolgálatnak, majd szerencsére fel is épült sérüléseiből.

A törzszászlós igazi csapatember, és mindamellett, hogy szeret csapatban dolgozni, a közös sport lehetőségével is rendszeresen él. Zoltán gyermekkora óta focizik, fiatalon hosszú éveken át igazolt játékosként rúgta a bőrt Pásztón, emellett igazolt röplabdajátékos is volt Szécsény város csapatában. Az évek előrehaladtával a versenyszerű sportból hobbi lett, amelynek viszont máig szívesen hódol. A salgótarjáni tűzoltócsapat játékosaként sok városi futballbajnokságon indult és együtt rendre szép eredményeket értek el, sokszor vett részt emellett a tűzoltók részére megrendezett országos kispályás labdarúgó-bajnokságokon és hajdanán a határ menti szlovák tűzoltókkal közösen megrendezett barátságos tornákon is – hol Salgótarjánban, hol pedig a szlovákiai Füleken és környékén.

Az igazi feltöltődést a természet jelenti Zoltán számára, lelkes természetjáró és gombász. A gombákat kifejezetten jól ismeri, kedvence a vargánya és a rókagomba. Gombászni többnyire barátaival szokott, minden alkalommal több órás sétával jár ez együtt, sőt olyan is előfordult már, hogy majd’ fél napot az erdőben voltak. Még soha nem tévedt el a törzszászlós, ami talán annak is betudható, hogy rendre a jól bevált, kedvenc helyein - a Mátra hegyein és a Cserhát lankáin kutat gombák után.

Legnagyobb büszkesége két fia, Zalán és Zétény, akik mindketten szeretnének édesapjuk nyomdokaiba lépni. A gyerekeket rendkívül érdekli apukájuk hivatása, alig várják, hogy meglátogathassák őt a tűzoltóságon és magukra ölthessék Zoltán védőruháját és sisakját. A tűzoltó bemutatókon, tűzoltó gyermeknapokon is évek óta részt vesznek és elmondhatatlanul büszkék arra, hogy az apukájuk tűzoltó. A 2016-os év salgótarjáni tűzoltója.